6.Fejezet

Hii néép! :)

Na megjött az új rész. :) 

El sem hiszem, hogy ez már a 6. fejezet. :') Olyan megható! :D 

Kommenteket és Tetszikeket még mindig várok! :) 

De van árnyoldalai is ennek a történetnek, ugyanis be kell jelentenem, hogy részek csak 2 hetente lesznek, mert nincs időm és néha ihletem! :()

 .~*Lex szemszöge*~.

Már csak Eleanor, Danielle és én tartózkodunk a backstage-ben.
Érdeklődve nézek körül a tágas szobában, ami nagyrészt 2 kanapéból, 2 fotelből, 1 dohányzóasztalból, illetve egy lelakatolt hűtőből áll; amin nagy betűkkel ez a melléklet díszeleg: "Niall világa". Hallottam egy-pár dolgot Nialler étkezési szokásairól, ezért ez a dolog eléggé megmosolyogtat. Elmélázva figyelem a lila falat és a rajta függő képeket; amik olyan hírességeket ábrázoltak, akik már léptek fel ebben az arénában, ezért nem lepődök meg azon, hogy már a fiúk is itt díszelegnek.
Ebből a nyugodt állapotból Eleanor zökkent ki, a "Neked mi a kedvenc színed?" kérdéssel. Párat pislogok, mire visszatérek a valóságba, majd egy 90 fokos mozdulattal, teljesen feléjük fordulok.
-Kék.-nyögöm halkan, mire elmosolyodik. Egészen furcsa, hogy El mindenkivel ilyen közvetlen; legalábbis nekem. Régen sosem fordult elő velem ilyen.-Öhm... nektek?
-Nekem, azt hiszem az ilyen világos színek.-mosolyog rám Dan.
-Oh, igen. Nekem is.-kacsint barátnőjére Eleanor.
Beszélgetésben sosem voltam valami jó, így ez a beszélgetés is elég hamar elhal, míg El le nem ül az egyik kanapéra Dani mellé. Eleanor bátorításként megpaskolja a másik oldalán a helyet, így lassan, de biztosan ülök le mellé.

.~*Eleanor szemszöge*~.

Lex nagyon félénk, de ennek ellenére nagyon szimpatikus lány. Biztos vagyok benne, hogyha Harry-vel van, akkor sokkal nyíltabban viselkedik. Talán csak meg kell várni, hogy kijöjjön a kagylójából...
-Louis-val, mióta vagytok együtt?-kérdezi halkan Alexa. Mosolyogva fordulok felé, de amikor meglátja, hogy hallottam gyenge hangerejű tudakozódását, szemét a földre biggyeszti. Jelezve, hogy szeretnék vele is beszélgetni, elkezdem mondandómat.
-Hát Lou-val nemigen számoljuk, de olyan 1,5-2 évre saccolom.-újra fel nézett.-Emlékszem az első találkozásunkra!-nevetek fel, mikor előbukkannak az élmények...

*Vissza emlékezés*

-Izgulsz?-kérdezi Harry, mikor elérjük a kávézó bejáratát, ahol Louis-val fogunk találkozni. Ugyanis Haz kiötlötte azt a tervet, hogy minket összehoz. Nem is tudom, hogy miért mentem bele ebbe az egészbe. Oh... igen. Harry konkrétan "lefizetett" egy tábla csokival, hogy legalább egy szimpla találkozóra menjek el. Így lyukadtunk ki ide!
-Nem... Talán... Kicsit... Igen... Igazából fogalmam sincs!-nevetek fel zavaromban.
-Nem tűnsz túl magabiztosnak.-mosolyog rám.-Amúgy szóltam, hogy jöjjél csíkosba. Miért nem jöttél abba? Louis rögtön lesmárolt volna!-húzogatja szemöldökét, mire én játékosan megbököm, amikor belépünk a kicsi kávézóba.
-Ez csak egy tal...-mondatomat azonban nem bírtam befejezni, ugyanis egy csíkos felsős fiút veszek észre, aki szintén engem méreget.-Mondd, hogy ő az!-súgom Harry-nek, miközben fejemmel a barna hajú srác felé intek.
-Szerencséd van!-kuncog. Ha tudom, hogy így néz ki, akkor csoki nélkül is eljövök.-Na, gyere!-szól ismét hozzám, majd kissé meglök, hogy menjek utána; ezt se kellett kétszer mondani.
Mikor a kék szemű srác észreveszi, hogy felé közeledünk, feláll és ránk mosolyog.
-Heló Lou!-köszön neki Haz, majd egy kegyetlenül logikátlan kézfogással üdvözlik egymást.-Ő pedig Eleanor. Eleanor, ő Louis.-mutat be minket egymásnak. Az a gyönyörű szem teljesen magával ragad; bár próbálom takarni, hogy mennyire helyes, ez valahogy nem megy; legalábbis ezt szűröm ki győztes mosolyából.-Azt hiszem az én munkám teljes mértékben befejeződött.-jelenti be Harry, majd fütyörészve távozik.
-Szóval te lennél a pékséges lány barátnője?-állunk be a sorba, hogy kávét rendeljünk.
-Szóval te lennél Harry barátja?
-Azt hiszem, mi jól elleszünk.-kacsint.
Miután megrendeltük az italokat, egy parkba megyünk sétálni...

*Vissza emlékezés vége*

-Hé Eleanor!... Eleanor! Föld hívja Eleanor-t. Eleanor jelentkezz!-hallom újra a valóságos hangokat.-Azt hiszem egy kis időre leszakadtál tőlünk!-nevet fel Danielle.
-Öhm... lehetséges.-vakarom meg tarkóm bizonytalanul.-Valamiről esetleg lemaradtam?
-Csupán az történt, hogy Lex megkérdezte tőlem, hogy van-e háziállatom, amire mondtam, hogy "Igen, van egy közös kutyánk Liam-mel, Loki-nak hívják." Aztán téged is megkérdezett, de te nem válaszoltál, aztán még kétszer kérdezett, majd örömmel fogadtuk, hogy visszatértél köreinkbe.-ecseteli Dani.
-Oh... nagyon gáz voltam?-kérdezem kétségbeesetten.
-Öhm... nem is lehetett észrevenni. Csak tiszta olyan voltál, mint aki be van szívva, de tényleg nem volt feltűnő.-kuncog Dan.
-Igazán nem volt szép tőled!-mondtam erőteljesen, vagy legalábbis próbálkozom, de a végén elnevetem magam. Ezúttal Lex felé fordulok, hogy válaszoljak kérdésére.-Igen, van egy kutyám otthon, őt Pepper-nek hívják, és van egy hörcsögöm Manchester-ben, őt Tina-nak hívják.-mosolyodok el a két kis szőrgombócra gondolva.

.~*Lex szemszöge*~.

Ez alatt a 1,5 óra alatt eléggé megismertem ezt a két különleges lányt.
Eleanor egyszerűen elragadó a maga kis humorával, kedvességével és közvetlenségével. Mosolyogva mesélt párkapcsolatáról, családjáról és manchester-i tanulmányairól is.
Danielle ugyan kissé zárkózottam, de teljes mértékben életvidám és kedves. Komolyan mesélt arról, hogy hogyan jutott el oda, ahol most van. Imádattal beszélt munkájáról, a táncról. Jó volt hallani, hogy mesélt Loki-ról és Liam-ről is.
A fiúk koncertje ez idő közben véget is ér, és már a zárószámot éneklik a They Don't Know About Us-t.

*Eleanor & Danielle*

*Eleanor & Louis első találkozás ~ park*

*Liam & Danielle közös kutyája: Loki*

*Eleanor kutyája: Pepper*

*Eleanor hörcsöge: Tina*

5.Fejezet

 Hi! 

5. fejezet. Ma írtam meg a részt és szerintem egész jó lett és remélem, hogy nektek is tetszeni fog.

Észrevettétek, hogy csak az elejére és végére rakok képeket, remélem nem baj. :() 

És ebben a töriben megismerkedhetünk 3 új szereplővel. Most nem árulom, hogy kikkel, ha érdekel, akkor olvasd el a részt. Amúgy a szereplőknél is kint vannak. :) 

Ha tetszik a történet, akkor légyszíves mutassátok/mondjátok el másoknak is. 

Jó olvasást! :)

.~*Harry szemszöge*~.

-Itt is vagyunk!-szólalok meg, mikor autómmal megállok a bejárat előtt. Megcsörgetem Paul-t, hogy nyitassa ki a parkoló ajtaját, és miután ezt megteszem, szépen begördölök a kapun és leparkolok a hátsó bejáróhoz közel. Mikor kiszállok a kocsiból, indulok, hogy kinyissam Lex-nek a jármű ajtaját, de mielőtt ezt megtehettem volna, ő már kint áll és engem vár. Mintha gondolatolvasó lenne, meg is szólal.
-Ugye tisztában vagy vele, hogy én magamtól is kitudom nyitni a kocsi ajtót.-akadékoskodik.
-Tudod ezt hívják udvariasságnak.-vágok vissza és mellé állok.-Jössz?-mosolygok rá. Aprót bólint, így elindulunk.

Immár a folyosón igyekezünk a backstage felé, keresve a többieket.
-Ez olyan akár egy labirintus.-jegyzi meg.
-Nekem mondod? Múltkor az öltözőt kerestem, de a mosdót találtam meg.-nevetek fel.

-Akkor most merre?-kérdezi, mikor egy elágazáshoz jutunk.
-Te merre mennél? Jobbra vagy balra?
-Én jobbra mennék, de..
-Akkor jobbra megyünk.-vágok bele szavába és fordulnék jobbra, de nem enged.
-Valakit meg kell kérdeznünk! Mi van, hogyha körbe-körbe megyünk? Vagy, ha ez miatt elkésel a koncertről?-megforgatom szemeim.-Nekem ne forgasd a szemeid, inkább hívj fel valakit.-kérlel kissé idegesen.
-Jobbra megyünk.-mondom magabiztosan és újra elindulok, de ő ismét megállít.
-Te innen nem mész sehová, amíg nem kérdezel meg valakit.
Ebből elég, új tervhez kell folyamodnom...

.~*Louis szemszöge*~.

A srácokkal épp készülődünk az esti koncertre, ami 20 perc múlva kezdődik, de Harry még nem ért ide, így eléggé idegesek vagyunk. A telefonját sem veszi fel, pedig kicsörög.
-Harry! Tegyél le!-üvölti valaki a folyosóról, amire mindannyian felkapjuk a fejünket.
-Ezt te is hallottad?-fordulok Eleanor felé, mire ő helyesel.
Nem kellett sok idő, hogy megtudjuk mi történt, mert nem sokára Harry meg is érkezik; vállán egy csajjal; legalábbis arra következtetek, mert szoknya van rajta.
-Na látod, hogy jobbra kellett fordulnunk.-teszi le a lányt, miközben beszél.
-Most mindenki minket néz?-kérdezi halkan a leányzó Haz-tól, de mivel itt hulla csönd van, mindenki hallja.
-Hát, ja.-kuncog Hazza.
-Azt hiszem elmegyek.-suttog a csaj, még mindig háttal nekünk és indulna is el, ha Harry meg nem ragadja a csuklóját.
-Nem, te most nem mész el.-fordítja maga felé a nőnemű lényt.
-Bemutatnád nekünk a lányt?-kérdezem, mert már eléggé meguntam, hogy csak ketten beszélgetnek.
-Hát ti már ismeritek.-néz felénk Haz. Gondolkodni próbálok, hogy honnan lehet ismerős a hosszú barna haj és a csinos vékony testalkat, de valahogy nem jut eszembe senki, amíg a lány erőt véve magán, felénk nem fordul.
-Ő a barátnőm Lex!-mutatja be Harry.
-Ó, és mióta jártok?-kérdezi élettel teli hangján Eleanor.
-Nem.-tiltakozik Haz.-Ő a barátom, aki egy nő.
-Szerintem senkinek se mutasd be így őt, mert mindenki félre fogja érteni.-kuncogok.

.~*Harry szemszöge*~.

-Asszem én gyorsan elmentem öltözni.-szólalok meg, miután végre túlléptük a bemutatkozást.

.~*Eleanor szemszöge*~.

Szegény lány, miután Harry elment csak az ajtóban állt és maga elé meredt. Danielle-re néztem, aki szintén megsajnálhatta, mert felém nézett és fejével Lex felé bökött. Így mindketten felálltunk és a lány felé igyekeztünk.
-Szia! Eleanor Calder vagyok.-nyújtok felé kezet. Meglepődve néz fel rám és Dan-re. Bizonytalanul megragadja kezem és gyengéden megrázza.
-Sziasztok! A nevem Alexandra Kerr.-néz felénk.
-Szép név. Én Danielle Peazer vagyok.-kezet ráznak, majd ránk néz. Biztatóan rámosolygok, mire ő félénken visszamosolyog.
-És Harry-vel mióta vagytok barátok?-próbálom megtörni a néma csendet.
-Hát, már elég régóta. Már egy óvodába jártunk, mert a szüleink jó barátok, aztán egy általánosba jártunk, majd a középsulit is együtt kezdtük el, de Harry ugye jelentkezett az X-Factor-ba és elment.-láttam a szemében a csillogást, hogy e felől rossz emlékei vannak, így inkább nem firtattam tovább és láttam, hogy ez jól esik neki.
-Színpadra srácok!-szakítja meg beszélgetésünket Paul. A fiúk bólintanak és mielőtt elindulnak felénk jönnek.
-Jó legyél!-súgja fülembe Louis, miközben arcomra ad egy puszit.
-Te is!-válaszolok neki, mire ő felnevet.
-Én mindig az vagyok!-mondja nekem, majd elmegy.

.~*Danielle szemszöge*~.

-Vigyázz magadra!-mondja Liam, mielőtt megcsókol.
-Ne csinálj semmi őrültséget!-adok neki egy jó tanácsot. Rám mosolyog és kimegy az ajtón.

.~*Zayn szemszöge*~.

-Szeretlek!-súgom még a telefonba lágyan Perrie-nek, mielőtt letenném.
-Örökké!-válaszol a vonal másik végéről halkan, majd leteszi.
Annyira utálom, hogy olyan távol van tőlem.

.~*Niall szemszöge*~.

Mivel nekem nem volt kim, akihez odamehettem volna, úgy döntöttem, hogy Lex felé veszem az irányt.
-Kérlek, vigyáznál a kajámra?-kérdezem tőle, mikor odaérek hozzá. Értetlenül félre dönti fejét, majd lassan bólint.-Köszönöm.-ölelem meg, majd a többiek után megyek.

.~*Harry szemszöge*~.

Gyorsan visszafutottam még az öltözőbe, pont akkor amikor már mindenki "búcsúzkodott".
-Remélem élvezni fogod a koncertet!-ölelem meg Lex-et, majd egy puszit nyomok a fejére.
-Biztosan.-mosolyog rám.

Igyekezve futok a többiek után.

Hivatalosan is elkezdődik a koncert.

*Eleanor*

 

*Danielle*

 

*Koncert*

4.Fejezet

Sziasztok! 

Na megjött az új rész. 

Ne haragudjatok, de egy bizonyos ember (nővérem) miatt csak most jutottam el a géphez. 

De remélem nem haragszotok és elolvassátok (illetve lájk vagy komment-eltek)! :) 

A következő rész is valószínű, hogy hétvégén fent lesz; de lehetséges hogy késik egy-két napot. 

Sorry!:(

-Köszönöm.-szólalok meg, mikor már a nappaliban ülünk és teát kortyolgatunk. Gondolkozva húzza össze szemöldökét.
-Nem értem miről beszélsz!-rázza meg fejét, de szája sarkában látni vélem huncut mosolyát.
-Én tudom, hogy te tudod, hogy tudom azt, amit te is tudsz.-bólogatok. Magamban pedig megdicsérem magam frappáns beszólásomért. Harry nevetése viszont nem ilyen ösztönző.
-A régi Lex.-kuncog.
-A régi Harry.-mosolyodok el.
-Amúgy te követted az életünket?-tudakozódik egy perc néma csend után.
-Ezt, hogy érted?-nézek rá, miközben belekortyolok teámba.
-Hát a tévében vagy az interneten.
-Én... izé... azért igazán érdekelt, hogy jól vagy-e.-vakarom meg tarkóm, miközben lerakott bögréjét nézem az asztalon. Azonban mosolyát így is látom.
-Szereted a zenénket?-kérdezi, amikor ismét rá pillantok.
-Igen... vagyis.. igen.-bólintok nevetve.
-Ma lesz egy koncertünk... és gondoltam eljöhetnél és nézhetnél minket a backstege-ből.-néz rám bátorítón. Igen, mindig is szerettem volna tudni, hogy milyen egy tévéből azt nézni, ami konkrétan tőlem pár méterre folyik. Haz, valószínű, hogy felcsapott gondoltolvasónak, mert folytatta beszédét.-Én nem úgy értem, hogy muszáj lenne, csak, ha te is szeretnéd... és izé... a nézőtéren már nincs több hely, ezért gondoltam a backstege dologra.-nézi a földet, miközben hozzám beszél.-Meg tudod jönnek a lányok is.
-Mi-milyen lányok?-dadogok. Mosollyal arcán néz fel újra rám és előbújnak gödröcskéi mikor felnevet zavarodottságomon.
-Ó, nem olyan lányok.-rázza meg tincseit kuncogva.-Csak Eleanor és Danielle. Ők Louis és Liam barátnői.
-Olyan barátnői?-kérdezem, mert nem vagyok teljesen biztos benne. Harry azonban már ennyiről tudta, hogy miről beszélek.
-Ó, igen. Olyan barátnői.-nevet.-Lou olyanokat mondott El-ről... izé... az ágytechnikáiról.-veszi elő perverz mosolyát. Már kezdte volna mondani, hogy ők mi jót csinálnak lefekvés helyett esténként, de hála éberségemnek, bögrém szépen landol az asztalon, én pedig máris repülök Hazza felé és befogom száját.
Elég érdekes pózban vagyunk. Haz a kanapé oldalának dőlve, én pedig egyik kezemmel száját befogom, másikkal pedig az ülőhely támláját markolom, ezzel is tartva magam. Harry azonban nem volt megrémülve, inkább mintha élvezte volna a dolgot.
-Meg. Ne. Szólalj.-tagolom neki lassan, elhúzva tenyerem ajkaitól.
-Tudod ez így nem is volt olyan rossz.-csipkelődik. Mosolyogva ingatom meg fejem és elhúzódok tőle.
-A régi Harry.-ismétlem ma már másodjára.
-Akkor jössz a koncertre?-tér vissza az előző témához.
-Mégis csak jobb, mint hogy egyedül legyek...
-... itthon.-fejezi be helyettem a mondatot.
-Nagyon köszönöm.-ölelem meg. Tudja, hogy mit köszönök; a lakást.-Mikorra kell menni?-kérdem, mikor elválunk egymástól.
-1 órával fellépés előtt.-válaszol.
-Azaz?-kérdem bizonytalanul.
-6 órára.
-Így sokkal érthetőbb.-helyeselve bólint.-És most van...-forgatom fejem, keresve egy órát; mikor találok egyet, megkönnyebülök, majd agyamon söpör végig a tudat, hogy már 5 óra múlt 1 perccel.-Oo...-nyögöm, majd rekord sebességgel futok fel a szobámba és kezdek készülődni.

.~*Harry szemszöge*~.

Én nem öltözöm át, mert a fellépő ruhát úgy is ott veszem fel. Ezért nyugodtan nézem a tévét, miközben néhányszor odasandítok az órára. Az idő egyre csak telik; ennélfogva idegességem is nő; nem akartam elkésni.
6 előtt pár perccel zajt hallok fentről. Hátrafordulok. Ő... egyszerűen csodásan festett.
-Csukd be a szád.-nevet. Észhez kapok és teljesítem kérését.-Na? Milyen?-mutat végig magán.
-Szerintem reakcióm mindent elárult.-állok fel és dzsekim és cipőm felvéve, ragadom meg kezét és magam után húzom, egyenesen az autómig. Udvariasan nyitom ki neki a kocsiajtót, majd megvárom míg beül. Én is elhelyezkedem majd elindulunk a koncertre.

*Lex ruhája: koncert*

3.fejezet

Hello-Bello! 

Kérlek ne haragudjatok, hogy két hétig nem volt rész. Nagyon sajnálom. :( 

De szerencsére meghoztam az új részt és nagyon-nagyon remélem, hogy tetszeni fog. :) 

Csak a suli miatt nehéz folyamatosan blogolnom, de megoldom. :)

 Két kérésem lenne: 1. Ha elolvastad, akkor komizz és véleményezz alul. Igazán nem haragszom meg, ha kritikát kapok, mert tudom, hogy még nem vagyok profi. Bátran írjátok meg a véleményeteket! :) 

2. Ha tetszett, akkor mutasd meg/küld el másoknak is az oldalt, mert sajnos nagyon kevesen olvassák a sztorimat.

Viszlát jövőhéten! :)

*Hétfő, 10:00*

Mélyen lélegezve megyek ki a postaládámhoz. Lassan már kikészít ez az állandó harc a főbérlőmmel. Tudom, hogy igaza van, de nem tehetek róla, hogy nem bírom fizetni a lakbért.
A ládába nyúlok, majd kiveszem a leveleket; ezeket meg nem nézve, sietek vissza a házba.Egy utolsó nagy levegőt véve ülök le a kanapéra. A lapok még mindig a kezemben vannak, ezért kissé kíváncsian nézem meg a feladókat. A négy levélből három a főbérlőtől jött. A tartalmukra inkább nem vagyok kíváncsi, hiszen úgyis tudom,hogy mi van benne; hogy már csak pár napom van hátra és utcára kerülök, és egyéb fenyegető dolgok. A leveleket az asztalra dobom és térdemre támaszkodva fogom fejem, miközben azon gondolkozom, hogy mi van, hogyha a pasi komolyan gondolja és tényleg kiteszi a szűröm(?).
A következményekbe belegondolva hirtelen kifolyt az első könnycsepp szememből, amit követett a többi. Egyszerűen nem tehetek róla; eddig sosem sírtam emiatt.
Hallom, hogy kopogtat valaki, de nincs erőm kinyitni neki az ajtót. Az a személy viszont nem hogy elmenne, inkább kinyitja a bejárati ajtót és a nappaliba rohan. Félénken nézek fel, egyenesen az ismeretlenre, aki viszont idegesen méreget.
-Hé, Lex, jól vagy?-kérdezi ijedten.
-Semmi gond.-erőltetek mosolyt arcomra, de ez valahogy most nem válik be.
-Csak ezt ne mondd nekem! Ha nem lenne baj, akkor nem sírnál.-ül le mellém, majd az előttem elterülő nagy kupac levélre pillant. Az egyiket felemeli, majd amikor ki akarom venni a papírt kezei közül, ő elhúzza azt. Miután elolvasta, újra felém néz.-Miért nem szóltál erről? Segíthettem volna neked!
-Pont ez a baj! Nekem nem kell a segítséged!-förmedek rá idegesen. Tudom nem fer ez vele szemben, mert tényleg rendes srác, de nem akartam, hogy tudjon erről, mert tudtam, hogy veszekedés lesz a vége.
-És hogyha én önszántamból szeretnék neked segíteni?-vonja össze érdeklődve szemöldökét.-Miért nem segíthetek?-kérdezi félénken.
-Mert egyedül szeretném megoldani a problémáimat!-érvelek.
-Tudod a barátok azért vannak, hogy átsegítsenek a nehézségeken.-néz szemembe, miközben úgy beszél hozzám, mintha ő lenne a pszhiológusom.
-Oké, oké. Segíts, hogyha ennyire akarsz.-hajtok rá fejet, miközben arcára győztes mosoly ül ki.
-Hol a telefonszáma a főbérlőnek?-kérdezi körülnézve, mire én rámutatok az egyik levélre. Önelégült fejjel húzza elő mobilját és kezdi bepötyögni a számokat.-Jó napot!-szól bele a telefonba.
-...
-Az most mindegy, hogy én ki vagyok. Azért hívtam, hogy közöljem önnel, hogy Alexandra Kerr elköltözik.
-...
-Ne aggódjon a pénzéért, ha holnap idejön, akkor megtalálja a konyhapulton az összeget. Viszhall!-mikor megbeszélte a dolgot a "főnökömmel", felém fordul.-Ma hozzám költözöl.-jelenti be vigyorogva.
-Biztos, hogy jó ötlet ez?-kérdezem bizonytalanul.
-Persze.-áll fel, majd ismételten körbenéz.-Akár pakolhatunk is.-kacsint rám.
-Most az egyszer győztél.-forgatom meg szemeim mosolyogva.

*Miután összepakoltuk a cuccom, az autóban
Hétfő, 12:35*

-Hát, Harry meggyőztél!-kacsintok az autó vezetőjére, miközben új szállásom felé száguldunk.
-Nem volt könnyű, beismerem.-neveti el magát.
-Kérlek, mondd, hogy van vendégszobád!-könyörgök neki egy hatásszünet után.
-Persze, hogy van.-bólint nevetve.-Azért, nem lenne olyan rossz egy szobába aludni.
-Hát... nem is tudom. Még mindig úgy alszol, hogy elterülsz az ágyon?-kérdezem, mikor eszembe jut az a kínos pillanat, amikor 5.-ben egyszer Harry-éknél aludtam és reggel a földön ébredtem, mert Haz lelökött este.
-Már nem.-mosolyodik el újra.-Megtanultam alkalmazkodni a környezetemhez.
-Akkor tényleg nem lenne olyan vészes az az együtt alvás.
-Én megmondtam. Amúgy meg is érkeztünk.-kanyarodik be egy kisebb utcába. Előttünk egy nagyobb kapu árválkodik, de miután Harry azt kinyitja, egy eszméletlen gyönyörű házat pillantok meg.
-Ez a te házad?-düllednek ki szemeim a csodálattól.
-Hát igen. Tetszik?
-Ez nem kifejezés. Ez a ház egyszerűen szuper.
-Örülök, hogy tetszik. De be is megyünk vagy csak kívülről csodáljuk?-tárja ki előttem a kocsi ajtaját, majd a csomagokért rohan. Ez alatt az idő alatt, én nyitott szájjal nézem a villát.-Nem mész be?-kérdezi Harry cipelve a holmijaim.
-Ne segítsek?-kérdezem meg vonakodva, amikor látom, hogy Haz szinte összeszakad a súly alatt.
-Nem kell, nyugi. Elbírom.-mosolyog rám hálálkodva, amikor kinyitom előtte a bejárati ajtót.

Harry után én is belépek a házba; amit bent láttam, földbegyökerezett a lábam. Annyira modern volt, de mégis régies. Értettem, hogy Haz miért ezt a lakást választotta.
-Ez még csodálatosabb belülről, mint kívülről.
-Szerinted is?-nevet fel mögöttem Harry, amikor lerakta a bőröndjeim.-Gyere, megmutatom a szobád.-fogja meg lágyan kezem és felvezet a lépcsőn.-Ez itt az én szobám.-mutat rá egy faajtóra.-És ez pedig a tiéd.-lép egyet odébb és kinyitja az ajtót.
-Ez gyönyörű.-mosolyodok el ismét az ámulattól. Ez álmaim otthona.
-és ebben mégis az a legjobb, hogy szomszédok vagyunk.-puszilja meg fejem búbját.-Most magadra hagylak egy kicsit, amíg felhozom a cuccod.
-Rendben.-bólintok, majd mikor elhagyja az újdonsült szobámat, eldőlök az ágyamon.-Ez a nap egyre csak jobb lesz...

2. Fejezet

Megjött a 2. fejezet! Yeah.. :D 

Nagyon örülök, hogy sokaknak tetszik a történet :) 

Remélem továbbra is látogatjátok az oldalt! :) 

A komment-eknek és a tetszik-eknek borzalmasan örülök. *.* 

Csak reménykedni tudok, hogy tetszeni fog. 

Jó olvasást! 

Imádlak Titeket! :)

Álomsziget egyre csak távolodik, míg végül teljesen felébredek.

Szemeim törölgetve ballagok le az emeletről, míg nem a nappaliba érek. Hanyagan ledobom magam a kanapéra, miközben bekapcsolom a tévét. Elmélázva nézem a Dóra a felfedezőt, amikor csöngetnek. Nem gondolva arra, hogy pizsamába vagyok, odasétálok az ajtóhoz; amikor, kinyitom, Harry-vel találom szembe magam.
-Helló!-köszön, majd rekord sebességgel rohan a tévé elé, nyomkodva a távirányítót.
WTF fejjel csukom be az ajtót és ülök le Hazza mellé.
-Én is örülök, hogy látlak!-szólalok meg.
-Óó... Bocsi.-húzza el a száját.-Mond melyiken van a Nickelodeon?
-57. Miért?
-Most kezdődik a Spongyabob.-kacsint rám, mikor megtalálja végre az említett csatornát. Sajnos lemaradtunk a főcímdalról; pedig azt úgy szerettük énekelni.
-Úgy imádom ezt a mesét!-sóhajt Harry.
-Szerintem mindenki.-szólalok meg mosolyogva, miközben Patrik hülyeségeit hallgatom.
Sajnos a Kockanadrág mese is véget ér, ezért bátorkodok Harry-től kérdezni pár dolgot.
-Miért jöttél el?-kérdezem felé fordulva.
-Miért ne jöhetnék el vasárnap reggel a legjobb barátomhoz?-kérdezz vissza.
-Én kérdeztem előbb!-vágom rá.
-Szeretném bepótolni azt a 2-3 évet, amit nem veled töltöttem.
-Harry, hogyha csak bűntudatból csinálod... akkor inkább ne.-ingatom meg a fejem. Fájna, ha nem látnám megint, de ne csak kényszerből legyen velem.
-Ez nem bűntudat!-rázza meg a fejét.-Ez csak szeretet!-elmosolyodom, mire ő közelebb jön és megölel. Olyan régen éreztem már az ölelését, hogy szinte már el is felejtettem. Mámorító illatát beszippantva húzódok hozzá közelebb és közelebb. Lassan beletúrok göndör hajába.
-Hiányoztál!-súgja fülembe, majd megszakítva ezt a drámai pillanatot, hirtelen felpattan és a falon függő képre néz.-Ez a fotó!-mutat rá.-Ez 2010 elején készült a születésnapodon és én is rajta vagyok. Azt hittem utálsz!-néz rám nem értve azt, hogy miért raktam ki egy képet rólunk, hogyha nem szeretem.

-Én sosem utáltalak, csak fájt az a dolog, amit inkább ne is említsünk többet. Oké?
-Oké.-bólint, majd ismét leül mellém.-Mikor költöztél el Chesire-ből?
-Tavaly nyáron. Gondoltam jobb lesz itt.
-És jobb?
-Nem is tudom... Olyan nagy ez a város és nem igazán ismerek itt senkit.-vallom be neki.
-Úgy érzed egyedül vagy?-érdeklődik kedvesen.
-Igen. Valahogy úgy.-bólintok. Ő annyira megért engem.
-Én is éreztem már ezt, de most már  jobb, hogy annyi idő után újra láthatlak.-halványan elmosolyodok. Harry olyan lírai tud néha lenni.
-És mi lett azzal a pékséggel, ahol dolgoztam?-kérdezi.
-Miután elmentél én álltam be a helyedre, mert kellett a pénz a költözéshez. Most pedig egy kávézóban töltöm a délutánokat suli után, hiszen a házat is bérelem és havonta jönnek a pénzért. Szóval kell a meló.
-Költözz hozzám!-veti fel az ötletet.
-Mi? Te megőrültél? Mit fognak gondolni rólam, ha egy idegen férfi házába költözöm?!-Harry úgy nézett rám, mint egy őrültre.-Jó, jó, az utolsó mondat nem igaz; de megőrültél?!
-Te mondtad, hogy magányos vagy és, hogy fizetned kell a lakást!-fejti ki mondanivalóját.
-De az nem azt jelenti, hogy hozzád akarok költözni!
-Miért nem akarsz?-kérdezi válaszomat várva.
-Mert... tudod... izé... kérdezz olyat, amire tudok válaszolni!-felnevet, majd megszólal:
-Nem olyan nagy ügy! Ráadásul közelebb van a sulidhoz, meg a kávézóhoz is...
-Honnan tudod hova járok iskolába és dolgozni?-vonom meg a szemöldököm.-Csak nem nyomozol utánam?!
-Nem... te mondtad, hogy kávézóba dolgozol...
-De azt nem mondtam, hogy hol!-nem valami jó indokot választottál Hazza. Bevetem a titkos fegyverem.
-Jó, rendben, csak ne nézz így rám! Mindent bevallok!-örjöng. Igen, tudom, hogy kell belőle kiszedni egy pár dolgot.-nyomoztam utánad egy igazán picikét.-mutatja ujjával a mennyiséget.
-Miért?
-Hát... csak tudni akartam, hogy jól vagy-e.-vakarja meg megbánóan tarkóját.
-Férfiak!-forgatom meg szemem nevetve.
-Szerinted jó ötlet, ha csinálunk valami kaját?-kérdezi, miután megkordul a gyomrom.
-Nagyon jó ötlet.-bólogatok buzgón.

*Spagetti készítés és ebéd megevése után; vasárnap 14:00*

A kanapén fetrengve nevetek azon, hogy a fiúk milyen őrültségeket műveltek a turnékon. Harry röhögve meséli, hogy amikor Svédországban voltak, akkor Louis ellopott egy libát a hotel elől és Gerard-nak nevezte el. Épp egy újabb történetet kezdett volna el, amikor a telefonja megszólal. Lassan felveszi, majd egy "Szia", "Oké" után le is rakja.
-A fiúk 10 perc múlva itt lesznek!-jelenti be.
-Mi? 10 perc? De hát én még fel sem vagyok rendesen öltözve!-mutatok pizsamámra.
-Hidd el a srácoknak így is jó leszel!-kacsint, mire én elpirulok.
-Most felmegyek és összeszedem magam. Ha megjöttek, nyisd ki az ajtót, ültesd le őket, csináljatok amit akartok...-szaladok fel a lépcsőn.
-Mindent csinálhatunk?-kiált utánam.
-Nem teljesen. Viselkedjetek normálisan.-kiáltom vissza.

.~* Harry szemszöge *~.

-Az nem fog menni.-szólok még utána, de ezt már nem hallja.

*13 és fél perc múlva*

-Halló, önök rendeltek pizzát?-dörömböl valaki az ajtón. Lex még mindig nem ért le, így én nyitom ki az ajtót. Már meg sem lepődök azon, hogy a srácok állnak előttem pizza kihordónak öltözve. Csak két bökkenő volt, hogy nem volt náluk pizza és, hogy 4-en hozták a nagy semmit. Hát a hírnév átka, hogy néha bujkálnunk kell. Fejemmel a ház belseje felé bökök, majd arrébb állok, hogy betudjanak jönni. Az ajtó becsukása után, végre leveszik magukról ezt a nevetséges hacukát.
-Na és hol a csaj?-néz körbe Lou.
-Fent.
-Már meg is du...?-tudva, hogy mit akar kérdezni, közbe vágok:
-Nem! Ő csak egy barát!-ingatom meg fejem.
-Én is ezt mondanám!-forgatja meg szemét Zayn.
Hallom Lex ajtaja nyitódik, majd csukódik; szóval jön.
-Psszt!-teszem ujjam szám elé, mutatva, hogy hallgassanak el.

.~* Lex szemszöge *~.

Lassan lesétálok a lépcsőn. Olyan fura érzés, hogy 5 fiú a szó szoros értelmében végig mér.
-Sziasztok!-köszönök.-A múlt alkalommal nem igazán tudtunk bemutatkozni. Szóval a nevem Alexandra Kerr.-mosolygok rájuk.
-Guten Tag! Mein Name ist Louis Tomlinson.-lép közelebb Lou.-Er ist hier Kevin.-húz elé farzsebéből egy mű galambot. Igazából az benne a legfurább, hogy nem értem hogyan fér bele egy akkora galamb a zsebébe.
-Örvendek.-bólogatok.-Nem tudtam, hogy tudsz németül.-húzom össze a szemem gyanakodva.
-Hát... igazából én sem.-teszi vissza Kevin-t a helyére.
-Örülök Madmazell, hogy megismerhetem! Az én becses nevem Niall Horan.-puszilja meg kezeim a szőke.
-És ez még csak a kezdet!-súgja hátulról fülembe a kanál fóbiás.-A nevem Liam Payne.-szól újra hozzám ,amikor felé fordulok.
-Én pedig Zayn Malik vagyok!-int felém a pakisztáni.
-Heló!-mosolygok.
Louis telefonja szólal meg, így míg mi beszélgetünk, ő elvonul. Miután visszajött közénk megszólal:
-Hé srácok, izé... Paul hívott, hogy el kell mennünk próbálni, mert a keddi koncertet, átrakták holnapra.
-Ne haragudj Lex, de most mennünk kell!-szólal meg Harry.
-Semmi gond.-vonom meg a vállam mosolyogva, amikor az ajtóhoz vezetem őket.
-Azért a hozzám költözést gondold át, jó?-kérdezi mielőtt elmegy.
-Rendben.-bólintok.
-Hé, Niall! Nálad vannak a pizza futár jelmezek?-kérdezi Liam.
-Aha.-válaszol unottan Niall.
-Hát... akkor sziasztok!-mosolygok rájuk, majd becsukom az ajtót.-Ezek a fiúk őrültek!-ingatom meg a fejem nevetve.

*Lex ruhája*

*Lex pizsamája*

1.fejezet

Sziasztok! Az 1. fejezet remélem tetszeni fog. :) Nagyon örülnék a kommentek-nek és a tetszik-eknek :) Jövőhéten felrakom a 2. fejezetet, ha látom, hogy valaki nézi a blogot. :) Ha tetszik, akkor ismertesd meg a blogot másokkal is! :) Jó olvasást! :)

Sosem gondoltam volna, hogy itt fogom újra látni. Egy koncerten. A saját koncertjén. Őszintén szólva, azt sem gondoltam volna, hogy ennyire híres lesz. Fura látni, hogy több ezer rajongó az Ő nevét kiabálja. Csakis azért jöttem el ide, hogy utoljára láthassam élőben.. hogy lezárjam a vele kapcsolatos témát.. véglegesen.
-Remélem, hogy eddig senkinek sem okoztunk csalódást!-kiáltja el magát Liam, majd folytatja.-A What Makes You Beautiful következik, ezért pár rajongó feljöhet hozzánk a színpadra.-közli, mire a közönség ujjongani kezd.
Vaskos ujjakat érzek csípőmön, amik átemelnek a korláton, fel a színpadra. Ó, ne! Próbálom magam takarni, hogy Ő ne vegyen észre, erre a biztonsági őr mindent elront! Meg se kérdezte, hogy akarok-e menni vagy sem?! Mostanában milyen világban élünk?!
Harry valamit nagyon magyarázhatott Niall-nek, mert -alighogy felértem hozzájuk- hadonászó kezei visszalöktek az őrjöngő tömegbe. Na ennyit az én szerencsémről!

.~*~.

Az erős gyógyszer szag, ami felém áramlik, kissé észhez térít. Szerencsére nem estem akkorát, hogy megsérüljön a memóriám, ezért minden előzményre emlékszek. Fülem ugyan még be van dugulva, de pár perc után ez is megszűnik és hallani kezdem a hangokat.
-Muszáj volt lelökni a színpadról?-hallom Niall felháborodott hangját. Várjunk csak! Niall? De ha ő itt van,
akkor...
-Tényleg nem akartam, de ezt már mondtam neked!-válaszol rá szintén idegesen Harry. Ó, Hazza! El sem hiszem,hogy itt vagy... velem!

-Szerintetek milyen színű a szeme?-szólal meg Louis is.
-Mi?-kérdezi egyszerre Zayn és Liam. Áh... szóval az egész banda eljött?!
-Hát unatkozom és nincs itt Kevin...-furán nézhettek rá a többiek, mert inkább abbahagyta.-Szerintem zöld.
-Barna.-vágja rá Zayn és Liam. Ezek milyen összhangban vannak!
-Szerinted Harry?-kérdezi meg barátját Liam.
-Kék.-mondja a göndör.
-Tuti vörös.-szól a témához Niall is.-Ha komolyabb sérülések nélkül túlélt egy kb. 3 méteres zuhanást, biztos vámpír.
Mi? Hogy én vámpír? Jó vicc. Mondjuk, hogy most belegondolok nem is lenne olyan rossz.
Most már igazán kíváncsi voltam, hogy mit csinálnak a srácok, ezért kinyitom szemem, amit azonnal vissza is csukok, mert a hirtelen fehérség irritálja. Ezért utálom én a kórházakat! Sosem értettem mire jó ez az egyhangúság. Szemeim újra kinyitom és harcolva a világos színnel, próbálom  nyitva is tartani, ami aránylag működik is. A fehéren kívül egy darabig nem látok semmit; ezt a problémát Louis oldaja meg, mivel felém hajol.
-Kék szeme van.-mered szemeimbe, majd tájékoztatja a fiúkat a fejleményről.
-Akkor Harry nyert.-nyögi halkan Liam.
-Nyugi nem fogsz meghalni!-szól hozzám Lou és megsimogatja a homlokom. Legszívesebben közöltem volna vele,hogy tudom, hogy nem fogok meghalni, de inkább csak idiótán néztem rá. Végtére is nem valami jó bemutatkozás lenne, ha egyből ráüvöltök.
-Akkor én most megyek.-szólalok meg, amikor Louis már visszament a többiekhez.
-Te most nem mész sehová!-jelenti ki elém állva Niall.
-Miért nem?-ülök fel az ágyon és felállni készülődök.
-Mert az orvos azt mondta, hogy egy darabig még itt kell maradnod.-lép hozzám közelebb Harry.
-Te csak ne mond meg nekem, hogy mit csináljak!-csattanok ki.

-Ne légy dühös, Lex!-kérlel halkan.
-Lex? Csak a barátaimnak vagyok Lex!-állok fel, de egy pillanatra lábaim meginognak, így visszaülök.
-Harry ismeri ezt a lányt?-suttog hátul Lou Liam-nek.
-Igen, Harry ismerte ezt a lányt.-fordulok feléjük, kihangsúlyozva a múlt időt.
-Le..., vagyis Alexandra, kérlek hallgass meg!-könyörög Harry, majd mellém ül.
-Miért tenném?-kérdezem flegmán, miközben a falat bámulom.-A két év alatt megértettem mindent. Híres lettél és a híres barátaiddal töltöd a napjaidat...
-Nem ez nem így van!-szakít félbe. Kíváncsian fordulok hozzá, meghallgatni az ellenérvét.-Az igaz, hogy lettek "híres" barátaim,-teszi idéző jelbe a hírest-de még mindig az a fiú vagyok, akivel buborékot fújtál a réten vagy,akivel nem mentél iskolába csakis azért, mert a tévében Spongyabob maraton ment.-az emlékek felelevenítése miatt, akaratom ellenére is elmosolyodok.-Én hívtalak, de nem vetted fel a telefont...-ingatja meg a fejét.
-Igen hívtál, de nem értem rá, hogy felvegyem, mert sírtam.-fordulok el ismét.
-Sírtál?
-Igen, miattad.-válaszolok őszintén.
-Mi-Miattam?-dadog.
-Pontosan.-bólintok.
-Miért?-kérdezi értetlenül.
-Mert hiányzott a legjobb barátom.-folyik le egy kósza könnycsepp arcomon, amit azonnal le is törlök.
-Szerinted nekem nem hiányoztál? Amikor nem vetted fel a telefont, tudtam, hogy haragszol rám és azután napokig csak vergődtem.-teszi kezét a kezemre.-Kérlek, bocsáss meg nekem!
-Harry, nem tudom, hogy valaha is megtudom ezt neked bocsátani...-ingatom meg szomorúan a fejem.
-Kérlek, csak egyetlen egy esélyt adj!-kérlel. 1 perc gondolkodás után felé fordulok.
-Egyetlen egy esély Mr. Styles, ha elrontod, vége!-közlöm, mire ő elmosolyodik.
-Ez jobb volt, mint egy mexikói szappanopera!-szólal meg Zayn.
-Eléggé színpadias volt, de tetszett. 10 pont.-véleményezte "színdarabunkat" Louis, miközben tapsolt.
-Hát... köszönjük!-fordulok feléjük.-Na, most pedig lépjünk meg innen!-állok fel, majd az asztalon lévő cuccomat megragadva az ajtóhoz sétálok. Hátra fordulok, hogy megnézzem a fiúk követnek-e, de sajnálatomra nem.-Miért nem jöttök?
-Mert így észre fognak minket venni.-világosít fel Niall.
-Szóval álcáznunk kell!-teszi hozzá Liam.
-Ez nagyszerű terv, de hogyan?-értetlenkedem.
-Felveszed Harry kabátját és Zayn sapkáját.-mondja Niall.
-Igen, és egyáltalán nem feltűnő, hogy magassarkúban vagyok és hogy hatan vagyunk.-nevetek fel.
-Majd te mész középen.-folyik bele a beszélgetésbe Zayn.
-Oké.-bólintok rá a dologra és felveszem a ruhadarabokat.-Most már mehetünk?-kérdezem.
-Aha.-mondják egyszerre.
Csodával határos módon senki nem vette észre távozásunkat. Mikor kiértünk egyszerre fújtuk ki a benntartott levegőt.
-Még egyszer egy kórházból sem szökünk meg.-közlöm velük, mire ők felnevetnek.
A parkoló felé indulunk, majd egy szürke autónál megállunk. Niall, úriemberhez méltóan kinyitja előttem a kocsiajtót, mire én beülök.

-Nem mondjátok komolyan, hogy 6-an befogunk ide férni?!-kérdezem, mikor Harry beül mellém. A többiek megvonják a vállukat. A megérzésem viszont nem csal, mert Zayn már nem fér be az autóba. Erőlködésén azonban halkan felkuncogok, mire a fiúk felém fordulnak.
-Lex, szerintem ne nevess, mert neked kell valakinek az ölébe ülnöd!-szólal meg Liam.
-Neked könnyű, hisz te elöl ülsz!-háborodok fel.
-Van ez így!-szól hozzám Louis "együttérzően" a volán mögül.
-Te inkább meg se szólalj!-mutatok rá fenyegetőn.
-Na, akkor ki ölébe ülsz?-kérdezi Zayn.-Nem mintha siettetnélek, de eléggé hideg van idekint...
-Jó, jó. Sietek már!-bólintok idegesen.-Harry húzódj a helyemre, a te öledbe ülök. Harold engedelmeskedik "parancsomnak", és így végül Zayn is elfoglalhatja a helyét a járműben. A kocsi elindul és máris száguldunk lakhelyem felé. Még szerencse, hogy Lou már járt arra felé, így nem nehéz megtalálnia.
Ültem már Hazza ölében, mégis annyira szokatlan, így egy kicsit feszengek; ezt valószínű, hogy Harry is megérezte, mert a fülembe súg:-Tudom, hogy kényelmetlen ez a helyzet, de gondolj arra, amikor a játszótéren egymás ölében hintáztunk.-bólintok egy kicsit.
-Harry... khm... izé... egy kicsit arrébb csúsztatod a telefonod, mert nyom.-szólalok meg halkan.
-Az nem a telefonja!-közli Louis, mire a többiek felnevetnek. Nekem eltelik egy kis idő, mire felfogom a dolgokat és elszégyellem magam, mert lejárattam szegész Hazza-t.-Amúgy megérkeztünk.-áll meg az autó házam előtt.
-Sziasztok!-szállok ki a kocsiból. A fiúk elköszönnek tőlem, majd elhajtanak.
Lassan ajtómhoz sétálok, majd kinyitom az ajtót. Leveszem cipőm, táskám pedig ledobom a kanapéra. A lépcsőn felmegyek és a szobámba botorkálok. Háló ruhám megragadva a fürdőbe megyek és lezuhanyozom. Újra szobámba gyaloglok és ráfekszem ágyamra.
Olyan sok minden történt ma. Találkoztam a rég "elveszett" legjobb barátommal és ez...
Telefonom pittyegése ébreszt vissza a jelenbe. Kihalászom nadrágom zsebéből, majd megnyitom a Harry-től jött üzenetet.
"Szép álmokat, nyuszi!"-áll az SMS-ben.
Elmosolyodok a nyuszi szó láttán; régen mindig így hívott, mert féltem megtenni dolgokat és mindent rábíztam, hogy tegye meg helyettem.
Telefonomat az éjjeli szekrényre teszem, majd pillanatok alatt álomszigetre érkezem...

~Lex ruhája~