14.Fejezet

BatGirl megérkezett! :D

Egy "kis" késés után sikerült végre hoznom az új részt. :)

Sajnos elég lusta voltam írni, de ma végre begépeltem ezt a fejezetet is. *-*

Elég hosszúra és érdekesre sikeredett. Ugyanakkor áttértem a több szálon futó cselekményekre.

Remélem tetszeni fog. ♥

Jó olvasást! ♥

Ui.: Utólag is boldog születésnapot Liam James Payne ♥

És előre is boldog születésnapot Niall James Horan ♥

BatGirl lelép! :D 

Puszipacsi mindenkinek ♥

.~*Lex szemszöge*~.

-Már 4 napja, hogy elment. Nem hiányzik?-nézek az előttem ülő mosolygós lányra.
Amióta a fiúk elutaztak, azóta sokat találkoztam délutánonként El-lel. Ma itt beszéltünk találkát; a Good Caffee-ben; a munkahelyemen. Szükségem van egy újabb kiadós beszélgetésre a barátnőmmel.
-De. Csak tudod..-néztem rá félénken. Idiótának tartom magam, hogy mindenki azt hiszi járunk. Harry kellett ez neked? Hogy mindenkinek hazudjunk?
-Mi de?-nevet rám.-Hiszen olyan boldogok vagytok! Itt nincs de!
-Eleanor.. Figyelj!-El okos szemeket meresztve rám néz, majd bólint.-Mi.. vagyis ő.. vagyis én.. vagyis mi.. aztán ő azt mondta.. mire én.. aztán ő elment.. de kiderült.. és ez lett.-dadogok.
-Ebből a makogásból nem értek semmit.-tárja szét vigyorogva kezét.-Valami baj van? Összevesztetek?-néz rám komolyan.-Meséld el mi történt.
Én bólintok és töviről-hegyire mindent elmesélek neki Harry magánakciójáról a Funky Buddha-ban, a kétségbeesésemről, aztán pedig a tehetetlenségről, végül pedig a megjátszásról; ez cirka fél órámba kerül, de az a felemelő érzés, amikor valaki megszabadít egy titok súlyától.. Az az érzés felejthetetlen!
-Pedig én azt hittem.. hogy.. érted!-csóválja meg fejét hitetlenül.
-Én sem akarom még mindig elhinni, hogy a régi haverommal, aki mára már egy világsztár.. Vele kell eljátszanom, hogy járunk.-mosolyodok el kelletlenül.
-Pedig én láttam azt a bizonyos szikrát kettőtök között!-kacsint rám.-Ha pedig mégsem azt láttam, akkor nagyon jól színészkedtek.-mosolyodik el.-Mindenesetre a reptéri csók elég hihető volt.-sietve órájára pillant.-Ne haragudj, de mennem kell!-húzza el sanyarúan a száját.
-Rendben.-mosolygok rá, majd egy puszit nyomok arcára, miután felállunk.-Vigyázz magadra!
-Te is. Majd még beszélünk.-kacsint és kilép a kávézó ajtaján.

.~*Harry szemszöge*~.

-Én azt a csókot nem véletlen adtam.. Nem! Ez nem lesz jó!-dühöngök újra és újra a tükör előtt.-Nem szoktam mindenkit csak úgy szájon puszilgatni! Ennek jelentősége van!-Képtelen vagyok egy normális "beszédet" írni Lex-nek. Be akarom neki vallani, hogy szeretem! Rá vártam és örökre a karjaimban akarom tartani!-Azt szeretném neked mondani, hogy.. Jézusom! Mint az óvodások..-túrok bele idegesen hajamba.-Szeretlek!-suttogom a tükörnek.
-Kit szeretsz?-szólal meg Liam a nyitott ajtó mögül. Hirtelen lendülettel fordulok felé, mire sunyin elmosolyodik.-Most éppen kinek vallasz szerelmet?-nevet fel, majd becsukva maga mögött az ajtót, lép egyet felém.
-Én csak..-húzom össze mindenbe beletörődve szemöldököm.
-Na mesélj!-ösztönöz Payne elhelyezkedve a széles franciaágyon.
-Mi Lex-el nem is vagyunk igazából együtt!-bököm ki egy lélegzetvételre. Meglepetésemre azonban nem találom magam szemben sem kidülledt szemekkel, sem tátva maradt szájjal.
-Tudom.-bólint, majd elmosolyodik.-Styles, én már ismerlek téged! Ha te valakivel igazán együtt vagy, akkor egy percet sem hagysz ki, hogy ne puszilgasd vagy ne öleld át.. Ez a kapcsolat.. Nos.. Nem olyan!-tárja szét karjait.-Látom a szemeidben a szeretet; de a félelmet is, hogy ő esetleg nem akarja.-Húzza el száját.-De az ő szemében is látok valamit.. Valamit aminek nem szabadna ott lennie egy szimpla barátságnál.. Valamit, ami ennél sokkal több..-húzódik mosolyra szája.-Haver,.. te.. ő.. ti.. szeretitek egymást!-bokszol bele vállamba, amit egy meglepett mosollyal nyugtázok.
-Te aztán ismered a lányokat! Danielle-t is így ismered?-kacsintok felé, mire mosolya lelohad.-Valami baj van?-húzom össze értetlenül szemöldököm.
-Dehogyis.-emeli fel védekezve kezeit, majd világ fájdalmas fejjel ereszti azokat.-Vagyis.. mi.. hát.. szakítottunk.-vakarja meg tarkóját.
-Miért?-nézek rá értetlenül.-Hiszen minden olyan rendben volt köztetek!
-Már nem.-hajtja le fejét.-Már.. hogy is mondjam.. kiszerettünk egymásból.-harapja be száját.
-Sajnálom haver.
-Ne sajnáld.-ingatja meg fejét.

.~*Zayn szemszöge*~.

-Zayn.. ez gyönyörű.-néz ki Perrie LA-re, a szálloda legfelsőszobája erkélyéről; oda ahová a randit terveztem; azt a randit, ami miatt minden megfog változni; de Perrie válaszán múlik minden.
-Örülök, hogy tetszik.-öntöttem egy kis pezsgőt Pez poharába, amit mosolyogva fogadott el.
-Örülök, hogy végre veled lehetek.-néz rám komolyan, de a pajkos mosoly ott lapul szája sarkában.-Nagy szerencse, hogy mi is és ti is LA-ben vagytok.. Hiszen olyan régen láttalak és hiányoztál.
-Nekem is borzasztóan hiányoztál, kicsim.-nyúlok át asztalunk felett és Perrie kezét megragadva húzom magam felé, aminek persze az lett a végeredménye, hogy szegénykémet majdnem belehúzom megevett ételünk maradékába, pedig igazán nem akarom vele feltakarítani az asztalt.
-Zayn..-nevet, majd nevetve megkerüli asztalunk és az ölembe ül.-Mi újság?-kacsint felém, mire egy puszit nyomok pisze orrára.
*
-Kicsim, figyelj!-suttogok hátulról fülébe, amikor háttal áll nekem. Ő meglepetten néz rám, -miután megfordult- amikor elé térdelek; és arcán olyasféle boldogság árad szét, amit még sosem véltem felfedezni rajta. Pofiján rózsaszín pír terjed szét, miközben gyönyörű kék szemeivel engem néz. Lassan hátam mögé nyúlok és egy dobozkát nyújtok felé. Szemét lassan elönti a könny..-Perrie Louise Edwards.. Hozzám jössz?-nyitom ki a pici doboz tetejét, ami után azonnal végig folyik egy könnycsepp arcán és száját résnyire nyitja szét, mintha megszeretne szólalni, de valami nem engedi. Az a valami az én torkomban is ott volt; az a kicsi gombóc..
-I-igen.-nyögi ki, mire engem elönt a boldogság.. A boldogság, hogy Ő örökre az enyém marad..

.~*Lex szemszöge*~.

-Hé, Lex!-szól felém főnököm.-Letakarítanád kérlek az 5-ös asztalt?!-kérdése kérés volt, mégis enyhén parancsolóan mondta. Ellépek a kiszolgálópulttól, majd bólintok és az említett asztal felé indulok. Gyorsan szedem össze a csészéket és a kiskanalakat, majd egy gyors fordulattal indulnék is tovább, ha egy srác nem állna előttem. Hirtelenségemben majdnem rádobtam az egész tálcányi porcelánt, de hála reflexeinek sikerült megtartanunk az egészet.
-Máskor jobban vigyázz!-nevet, majd kiveszi kezemből a tálcát és visszarakja eredeti helyére; az 5-ös asztalra.-Szia, Justin vagyok.-nyújt felém kezet.

*Eleanor*

*Liam*

*Zayn & Perrie*

*Harry*