6.Fejezet

Hii néép! :)

Na megjött az új rész. :) 

El sem hiszem, hogy ez már a 6. fejezet. :') Olyan megható! :D 

Kommenteket és Tetszikeket még mindig várok! :) 

De van árnyoldalai is ennek a történetnek, ugyanis be kell jelentenem, hogy részek csak 2 hetente lesznek, mert nincs időm és néha ihletem! :()

 .~*Lex szemszöge*~.

Már csak Eleanor, Danielle és én tartózkodunk a backstage-ben.
Érdeklődve nézek körül a tágas szobában, ami nagyrészt 2 kanapéból, 2 fotelből, 1 dohányzóasztalból, illetve egy lelakatolt hűtőből áll; amin nagy betűkkel ez a melléklet díszeleg: "Niall világa". Hallottam egy-pár dolgot Nialler étkezési szokásairól, ezért ez a dolog eléggé megmosolyogtat. Elmélázva figyelem a lila falat és a rajta függő képeket; amik olyan hírességeket ábrázoltak, akik már léptek fel ebben az arénában, ezért nem lepődök meg azon, hogy már a fiúk is itt díszelegnek.
Ebből a nyugodt állapotból Eleanor zökkent ki, a "Neked mi a kedvenc színed?" kérdéssel. Párat pislogok, mire visszatérek a valóságba, majd egy 90 fokos mozdulattal, teljesen feléjük fordulok.
-Kék.-nyögöm halkan, mire elmosolyodik. Egészen furcsa, hogy El mindenkivel ilyen közvetlen; legalábbis nekem. Régen sosem fordult elő velem ilyen.-Öhm... nektek?
-Nekem, azt hiszem az ilyen világos színek.-mosolyog rám Dan.
-Oh, igen. Nekem is.-kacsint barátnőjére Eleanor.
Beszélgetésben sosem voltam valami jó, így ez a beszélgetés is elég hamar elhal, míg El le nem ül az egyik kanapéra Dani mellé. Eleanor bátorításként megpaskolja a másik oldalán a helyet, így lassan, de biztosan ülök le mellé.

.~*Eleanor szemszöge*~.

Lex nagyon félénk, de ennek ellenére nagyon szimpatikus lány. Biztos vagyok benne, hogyha Harry-vel van, akkor sokkal nyíltabban viselkedik. Talán csak meg kell várni, hogy kijöjjön a kagylójából...
-Louis-val, mióta vagytok együtt?-kérdezi halkan Alexa. Mosolyogva fordulok felé, de amikor meglátja, hogy hallottam gyenge hangerejű tudakozódását, szemét a földre biggyeszti. Jelezve, hogy szeretnék vele is beszélgetni, elkezdem mondandómat.
-Hát Lou-val nemigen számoljuk, de olyan 1,5-2 évre saccolom.-újra fel nézett.-Emlékszem az első találkozásunkra!-nevetek fel, mikor előbukkannak az élmények...

*Vissza emlékezés*

-Izgulsz?-kérdezi Harry, mikor elérjük a kávézó bejáratát, ahol Louis-val fogunk találkozni. Ugyanis Haz kiötlötte azt a tervet, hogy minket összehoz. Nem is tudom, hogy miért mentem bele ebbe az egészbe. Oh... igen. Harry konkrétan "lefizetett" egy tábla csokival, hogy legalább egy szimpla találkozóra menjek el. Így lyukadtunk ki ide!
-Nem... Talán... Kicsit... Igen... Igazából fogalmam sincs!-nevetek fel zavaromban.
-Nem tűnsz túl magabiztosnak.-mosolyog rám.-Amúgy szóltam, hogy jöjjél csíkosba. Miért nem jöttél abba? Louis rögtön lesmárolt volna!-húzogatja szemöldökét, mire én játékosan megbököm, amikor belépünk a kicsi kávézóba.
-Ez csak egy tal...-mondatomat azonban nem bírtam befejezni, ugyanis egy csíkos felsős fiút veszek észre, aki szintén engem méreget.-Mondd, hogy ő az!-súgom Harry-nek, miközben fejemmel a barna hajú srác felé intek.
-Szerencséd van!-kuncog. Ha tudom, hogy így néz ki, akkor csoki nélkül is eljövök.-Na, gyere!-szól ismét hozzám, majd kissé meglök, hogy menjek utána; ezt se kellett kétszer mondani.
Mikor a kék szemű srác észreveszi, hogy felé közeledünk, feláll és ránk mosolyog.
-Heló Lou!-köszön neki Haz, majd egy kegyetlenül logikátlan kézfogással üdvözlik egymást.-Ő pedig Eleanor. Eleanor, ő Louis.-mutat be minket egymásnak. Az a gyönyörű szem teljesen magával ragad; bár próbálom takarni, hogy mennyire helyes, ez valahogy nem megy; legalábbis ezt szűröm ki győztes mosolyából.-Azt hiszem az én munkám teljes mértékben befejeződött.-jelenti be Harry, majd fütyörészve távozik.
-Szóval te lennél a pékséges lány barátnője?-állunk be a sorba, hogy kávét rendeljünk.
-Szóval te lennél Harry barátja?
-Azt hiszem, mi jól elleszünk.-kacsint.
Miután megrendeltük az italokat, egy parkba megyünk sétálni...

*Vissza emlékezés vége*

-Hé Eleanor!... Eleanor! Föld hívja Eleanor-t. Eleanor jelentkezz!-hallom újra a valóságos hangokat.-Azt hiszem egy kis időre leszakadtál tőlünk!-nevet fel Danielle.
-Öhm... lehetséges.-vakarom meg tarkóm bizonytalanul.-Valamiről esetleg lemaradtam?
-Csupán az történt, hogy Lex megkérdezte tőlem, hogy van-e háziállatom, amire mondtam, hogy "Igen, van egy közös kutyánk Liam-mel, Loki-nak hívják." Aztán téged is megkérdezett, de te nem válaszoltál, aztán még kétszer kérdezett, majd örömmel fogadtuk, hogy visszatértél köreinkbe.-ecseteli Dani.
-Oh... nagyon gáz voltam?-kérdezem kétségbeesetten.
-Öhm... nem is lehetett észrevenni. Csak tiszta olyan voltál, mint aki be van szívva, de tényleg nem volt feltűnő.-kuncog Dan.
-Igazán nem volt szép tőled!-mondtam erőteljesen, vagy legalábbis próbálkozom, de a végén elnevetem magam. Ezúttal Lex felé fordulok, hogy válaszoljak kérdésére.-Igen, van egy kutyám otthon, őt Pepper-nek hívják, és van egy hörcsögöm Manchester-ben, őt Tina-nak hívják.-mosolyodok el a két kis szőrgombócra gondolva.

.~*Lex szemszöge*~.

Ez alatt a 1,5 óra alatt eléggé megismertem ezt a két különleges lányt.
Eleanor egyszerűen elragadó a maga kis humorával, kedvességével és közvetlenségével. Mosolyogva mesélt párkapcsolatáról, családjáról és manchester-i tanulmányairól is.
Danielle ugyan kissé zárkózottam, de teljes mértékben életvidám és kedves. Komolyan mesélt arról, hogy hogyan jutott el oda, ahol most van. Imádattal beszélt munkájáról, a táncról. Jó volt hallani, hogy mesélt Loki-ról és Liam-ről is.
A fiúk koncertje ez idő közben véget is ér, és már a zárószámot éneklik a They Don't Know About Us-t.

*Eleanor & Danielle*

*Eleanor & Louis első találkozás ~ park*

*Liam & Danielle közös kutyája: Loki*

*Eleanor kutyája: Pepper*

*Eleanor hörcsöge: Tina*

5.Fejezet

 Hi! 

5. fejezet. Ma írtam meg a részt és szerintem egész jó lett és remélem, hogy nektek is tetszeni fog.

Észrevettétek, hogy csak az elejére és végére rakok képeket, remélem nem baj. :() 

És ebben a töriben megismerkedhetünk 3 új szereplővel. Most nem árulom, hogy kikkel, ha érdekel, akkor olvasd el a részt. Amúgy a szereplőknél is kint vannak. :) 

Ha tetszik a történet, akkor légyszíves mutassátok/mondjátok el másoknak is. 

Jó olvasást! :)

.~*Harry szemszöge*~.

-Itt is vagyunk!-szólalok meg, mikor autómmal megállok a bejárat előtt. Megcsörgetem Paul-t, hogy nyitassa ki a parkoló ajtaját, és miután ezt megteszem, szépen begördölök a kapun és leparkolok a hátsó bejáróhoz közel. Mikor kiszállok a kocsiból, indulok, hogy kinyissam Lex-nek a jármű ajtaját, de mielőtt ezt megtehettem volna, ő már kint áll és engem vár. Mintha gondolatolvasó lenne, meg is szólal.
-Ugye tisztában vagy vele, hogy én magamtól is kitudom nyitni a kocsi ajtót.-akadékoskodik.
-Tudod ezt hívják udvariasságnak.-vágok vissza és mellé állok.-Jössz?-mosolygok rá. Aprót bólint, így elindulunk.

Immár a folyosón igyekezünk a backstage felé, keresve a többieket.
-Ez olyan akár egy labirintus.-jegyzi meg.
-Nekem mondod? Múltkor az öltözőt kerestem, de a mosdót találtam meg.-nevetek fel.

-Akkor most merre?-kérdezi, mikor egy elágazáshoz jutunk.
-Te merre mennél? Jobbra vagy balra?
-Én jobbra mennék, de..
-Akkor jobbra megyünk.-vágok bele szavába és fordulnék jobbra, de nem enged.
-Valakit meg kell kérdeznünk! Mi van, hogyha körbe-körbe megyünk? Vagy, ha ez miatt elkésel a koncertről?-megforgatom szemeim.-Nekem ne forgasd a szemeid, inkább hívj fel valakit.-kérlel kissé idegesen.
-Jobbra megyünk.-mondom magabiztosan és újra elindulok, de ő ismét megállít.
-Te innen nem mész sehová, amíg nem kérdezel meg valakit.
Ebből elég, új tervhez kell folyamodnom...

.~*Louis szemszöge*~.

A srácokkal épp készülődünk az esti koncertre, ami 20 perc múlva kezdődik, de Harry még nem ért ide, így eléggé idegesek vagyunk. A telefonját sem veszi fel, pedig kicsörög.
-Harry! Tegyél le!-üvölti valaki a folyosóról, amire mindannyian felkapjuk a fejünket.
-Ezt te is hallottad?-fordulok Eleanor felé, mire ő helyesel.
Nem kellett sok idő, hogy megtudjuk mi történt, mert nem sokára Harry meg is érkezik; vállán egy csajjal; legalábbis arra következtetek, mert szoknya van rajta.
-Na látod, hogy jobbra kellett fordulnunk.-teszi le a lányt, miközben beszél.
-Most mindenki minket néz?-kérdezi halkan a leányzó Haz-tól, de mivel itt hulla csönd van, mindenki hallja.
-Hát, ja.-kuncog Hazza.
-Azt hiszem elmegyek.-suttog a csaj, még mindig háttal nekünk és indulna is el, ha Harry meg nem ragadja a csuklóját.
-Nem, te most nem mész el.-fordítja maga felé a nőnemű lényt.
-Bemutatnád nekünk a lányt?-kérdezem, mert már eléggé meguntam, hogy csak ketten beszélgetnek.
-Hát ti már ismeritek.-néz felénk Haz. Gondolkodni próbálok, hogy honnan lehet ismerős a hosszú barna haj és a csinos vékony testalkat, de valahogy nem jut eszembe senki, amíg a lány erőt véve magán, felénk nem fordul.
-Ő a barátnőm Lex!-mutatja be Harry.
-Ó, és mióta jártok?-kérdezi élettel teli hangján Eleanor.
-Nem.-tiltakozik Haz.-Ő a barátom, aki egy nő.
-Szerintem senkinek se mutasd be így őt, mert mindenki félre fogja érteni.-kuncogok.

.~*Harry szemszöge*~.

-Asszem én gyorsan elmentem öltözni.-szólalok meg, miután végre túlléptük a bemutatkozást.

.~*Eleanor szemszöge*~.

Szegény lány, miután Harry elment csak az ajtóban állt és maga elé meredt. Danielle-re néztem, aki szintén megsajnálhatta, mert felém nézett és fejével Lex felé bökött. Így mindketten felálltunk és a lány felé igyekeztünk.
-Szia! Eleanor Calder vagyok.-nyújtok felé kezet. Meglepődve néz fel rám és Dan-re. Bizonytalanul megragadja kezem és gyengéden megrázza.
-Sziasztok! A nevem Alexandra Kerr.-néz felénk.
-Szép név. Én Danielle Peazer vagyok.-kezet ráznak, majd ránk néz. Biztatóan rámosolygok, mire ő félénken visszamosolyog.
-És Harry-vel mióta vagytok barátok?-próbálom megtörni a néma csendet.
-Hát, már elég régóta. Már egy óvodába jártunk, mert a szüleink jó barátok, aztán egy általánosba jártunk, majd a középsulit is együtt kezdtük el, de Harry ugye jelentkezett az X-Factor-ba és elment.-láttam a szemében a csillogást, hogy e felől rossz emlékei vannak, így inkább nem firtattam tovább és láttam, hogy ez jól esik neki.
-Színpadra srácok!-szakítja meg beszélgetésünket Paul. A fiúk bólintanak és mielőtt elindulnak felénk jönnek.
-Jó legyél!-súgja fülembe Louis, miközben arcomra ad egy puszit.
-Te is!-válaszolok neki, mire ő felnevet.
-Én mindig az vagyok!-mondja nekem, majd elmegy.

.~*Danielle szemszöge*~.

-Vigyázz magadra!-mondja Liam, mielőtt megcsókol.
-Ne csinálj semmi őrültséget!-adok neki egy jó tanácsot. Rám mosolyog és kimegy az ajtón.

.~*Zayn szemszöge*~.

-Szeretlek!-súgom még a telefonba lágyan Perrie-nek, mielőtt letenném.
-Örökké!-válaszol a vonal másik végéről halkan, majd leteszi.
Annyira utálom, hogy olyan távol van tőlem.

.~*Niall szemszöge*~.

Mivel nekem nem volt kim, akihez odamehettem volna, úgy döntöttem, hogy Lex felé veszem az irányt.
-Kérlek, vigyáznál a kajámra?-kérdezem tőle, mikor odaérek hozzá. Értetlenül félre dönti fejét, majd lassan bólint.-Köszönöm.-ölelem meg, majd a többiek után megyek.

.~*Harry szemszöge*~.

Gyorsan visszafutottam még az öltözőbe, pont akkor amikor már mindenki "búcsúzkodott".
-Remélem élvezni fogod a koncertet!-ölelem meg Lex-et, majd egy puszit nyomok a fejére.
-Biztosan.-mosolyog rám.

Igyekezve futok a többiek után.

Hivatalosan is elkezdődik a koncert.

*Eleanor*

 

*Danielle*

 

*Koncert*

4.Fejezet

Sziasztok! 

Na megjött az új rész. 

Ne haragudjatok, de egy bizonyos ember (nővérem) miatt csak most jutottam el a géphez. 

De remélem nem haragszotok és elolvassátok (illetve lájk vagy komment-eltek)! :) 

A következő rész is valószínű, hogy hétvégén fent lesz; de lehetséges hogy késik egy-két napot. 

Sorry!:(

-Köszönöm.-szólalok meg, mikor már a nappaliban ülünk és teát kortyolgatunk. Gondolkozva húzza össze szemöldökét.
-Nem értem miről beszélsz!-rázza meg fejét, de szája sarkában látni vélem huncut mosolyát.
-Én tudom, hogy te tudod, hogy tudom azt, amit te is tudsz.-bólogatok. Magamban pedig megdicsérem magam frappáns beszólásomért. Harry nevetése viszont nem ilyen ösztönző.
-A régi Lex.-kuncog.
-A régi Harry.-mosolyodok el.
-Amúgy te követted az életünket?-tudakozódik egy perc néma csend után.
-Ezt, hogy érted?-nézek rá, miközben belekortyolok teámba.
-Hát a tévében vagy az interneten.
-Én... izé... azért igazán érdekelt, hogy jól vagy-e.-vakarom meg tarkóm, miközben lerakott bögréjét nézem az asztalon. Azonban mosolyát így is látom.
-Szereted a zenénket?-kérdezi, amikor ismét rá pillantok.
-Igen... vagyis.. igen.-bólintok nevetve.
-Ma lesz egy koncertünk... és gondoltam eljöhetnél és nézhetnél minket a backstege-ből.-néz rám bátorítón. Igen, mindig is szerettem volna tudni, hogy milyen egy tévéből azt nézni, ami konkrétan tőlem pár méterre folyik. Haz, valószínű, hogy felcsapott gondoltolvasónak, mert folytatta beszédét.-Én nem úgy értem, hogy muszáj lenne, csak, ha te is szeretnéd... és izé... a nézőtéren már nincs több hely, ezért gondoltam a backstege dologra.-nézi a földet, miközben hozzám beszél.-Meg tudod jönnek a lányok is.
-Mi-milyen lányok?-dadogok. Mosollyal arcán néz fel újra rám és előbújnak gödröcskéi mikor felnevet zavarodottságomon.
-Ó, nem olyan lányok.-rázza meg tincseit kuncogva.-Csak Eleanor és Danielle. Ők Louis és Liam barátnői.
-Olyan barátnői?-kérdezem, mert nem vagyok teljesen biztos benne. Harry azonban már ennyiről tudta, hogy miről beszélek.
-Ó, igen. Olyan barátnői.-nevet.-Lou olyanokat mondott El-ről... izé... az ágytechnikáiról.-veszi elő perverz mosolyát. Már kezdte volna mondani, hogy ők mi jót csinálnak lefekvés helyett esténként, de hála éberségemnek, bögrém szépen landol az asztalon, én pedig máris repülök Hazza felé és befogom száját.
Elég érdekes pózban vagyunk. Haz a kanapé oldalának dőlve, én pedig egyik kezemmel száját befogom, másikkal pedig az ülőhely támláját markolom, ezzel is tartva magam. Harry azonban nem volt megrémülve, inkább mintha élvezte volna a dolgot.
-Meg. Ne. Szólalj.-tagolom neki lassan, elhúzva tenyerem ajkaitól.
-Tudod ez így nem is volt olyan rossz.-csipkelődik. Mosolyogva ingatom meg fejem és elhúzódok tőle.
-A régi Harry.-ismétlem ma már másodjára.
-Akkor jössz a koncertre?-tér vissza az előző témához.
-Mégis csak jobb, mint hogy egyedül legyek...
-... itthon.-fejezi be helyettem a mondatot.
-Nagyon köszönöm.-ölelem meg. Tudja, hogy mit köszönök; a lakást.-Mikorra kell menni?-kérdem, mikor elválunk egymástól.
-1 órával fellépés előtt.-válaszol.
-Azaz?-kérdem bizonytalanul.
-6 órára.
-Így sokkal érthetőbb.-helyeselve bólint.-És most van...-forgatom fejem, keresve egy órát; mikor találok egyet, megkönnyebülök, majd agyamon söpör végig a tudat, hogy már 5 óra múlt 1 perccel.-Oo...-nyögöm, majd rekord sebességgel futok fel a szobámba és kezdek készülődni.

.~*Harry szemszöge*~.

Én nem öltözöm át, mert a fellépő ruhát úgy is ott veszem fel. Ezért nyugodtan nézem a tévét, miközben néhányszor odasandítok az órára. Az idő egyre csak telik; ennélfogva idegességem is nő; nem akartam elkésni.
6 előtt pár perccel zajt hallok fentről. Hátrafordulok. Ő... egyszerűen csodásan festett.
-Csukd be a szád.-nevet. Észhez kapok és teljesítem kérését.-Na? Milyen?-mutat végig magán.
-Szerintem reakcióm mindent elárult.-állok fel és dzsekim és cipőm felvéve, ragadom meg kezét és magam után húzom, egyenesen az autómig. Udvariasan nyitom ki neki a kocsiajtót, majd megvárom míg beül. Én is elhelyezkedem majd elindulunk a koncertre.

*Lex ruhája: koncert*