13.Fejezet

Hii Everybody.! ♥

Ez volt nálam az a rész, ahol tényleg nem volt ihletem, de drága barátnőmnek hála, megszállt engem az ihlet angyala. *-* Szóval nagyon szépen köszönöm Csenge ♥

Jó olvasást hozzá, remélem tetszeni fog! ♥

Komment ♥ Vélemény ♥ Feliratkozás ♥

Bye: Lex x

.~*Harry szemszöge*~.

-Úgyis megelőzlek!-hitegeti nekem Lex, miközben éppen megelőzni készül autójával. Erőlködve nyomogatom joystick-emet, ami készségesen hajtja végre utasításaimat, így képes vagyok az első helyen tartani magam. Pár megelőzési kísérlet után Lex látszólag feladja az ellenem folytatott harcot, legalábbis a "Biztos, hogy nem tudlak megelőzni!" felkiáltása erről biztosít. Egy pillanatra oldalra fordítom fejem és felnevetek, amikor arckifejézést meglátom. Alsó ajkát beharapva koncentrál a széles képernyőre, de mikor meghallja kuncogásom egyik szemöldökét felemeli, de nem néz felém.
-Mi olyan vicces?-kérdezi, bár hűvös kérdéséből arra következtetek, hogy nem is kíváncsi válaszomra, így nem mondok semmit. Újra járművem bámulom, amikor megcsörren a telefonom.-Szól a telefonod!-közli velem a nyilvánvalót, mire elmosolyodok, de nem nyúlok a mobilomért.-Tudod, nyugodtan felveheted!-kuncog sokat sejtetőn.
-Szép kis próbálkozás!-bólogatok nevetve.-De nem engedhetem, hogy egy lány legyőzzön!
-Pedig elég kitartóan csörög!
-Majd visszahívom!
-És, ha valami fontos?-éppen, hogy kimondja, -valószínűleg egy tündéreke is erre várhat, mert- csengőhangom is elhallgat.
-Hát úgy látszik nem valami fontos.-a tündér újra tevékenykedni kezd, ugyanis alighogy elhagyta számat ez a pár szó, újra megcsörren telefonom.
-Vedd már fel!-neveti el magát, de hangja mégis kissé parancsoló.
-De hát mindjárt itt a cél!-győzködöm, amikor egy pillanat múlva a "Cél" nevezetű piros szalagocskát pillantom meg az út végén. Egy magabiztos mosolyt intézek Lex felé, amit kár volt, tekintve arra, hogy ezt kihasználva egy gyors mozdulattal elém vágja magát a kocsijával és még előttem beér a célba.-Héé!-kiáltom el magam, amikor nevetve lök rajtam egyet és felállva a kanapéra rázni kezdi magát, miközben azt hajtogatja, hogy "Legyőzött egy lány!".-Vigyázz a bőrülésre!-kacsintok felé, mire hátulról rám veti magát és megpuszil. Egyik kezemmel lába alá nyúlok, ezzel is tartva súlyát, majd telefonomhoz botorkálunk. Egy "pszt!" mozdulatot teszek mobillal "teli" kezemmel, mire bólint. Megnyomom Louis képe alatt zöldellő gombot, majd fülemhez emelem a készüléket.
-Louis?
-Na végre, hogy felvetted.. már a menedzser is keresett, de nem vetted fel, aztán szólt, hogy hívjalak fel, mert fontosat akar mondani.-korhol le Lou a vonal túlsó oldaláról, de szemernyi gonoszság sem bujkál hangjában.
-Mi az a fontos dolog?-kérdezem, de egy pillanatra elemelem fülemtől a mobilt, hogy egy "Miért kurkászod a hajam?" kérdést tegyek fel Lex-nek, mire ő nevetve újra beletúr göndör fürtjeimbe.
-Nos... az a helyzet, hogy 1 órád van pakolni és, hogy kigyere a reptérre, mert a New York-i viasszobraink előbb lettek készen és előbb is akarják bemutatni a nagyközönségnek. Így oda kell utaznunk, le kell lepleznünk a viasz 1D-t, el kell intéznünk pár interjút és meghívást kaptunk 2 show-ba is.
-Mennyi ideig leszünk New York-ban?-kérdezem lélegzetem visszafojtva, mivel eszem ágában sincs itthagyni Lex-et hosszabb időre.
-Úgy 4-5 nap, de lehet, hogy elhúzódik és egy hetet töltünk Amerikában.-nagyot nyelek szavai hallatán.-Na de most már tényleg pakolj! 5 órára legyél kint a reptéren! Szia!-köszön el, egy halk "Szia!"-t szűrök ki fogaim közül, majd lerakom.
-Na mi van? Fontos volt?-szagol bele hajamba Lex.
-1 óra múlva a reptéren kell lennem. Amerikába utazunk!-engedem el lábát, majd sietve szobámba megyek, ő pedig utánam.
-Utazunk? Úgy érted, hogy te és én?-lép be szobámba, miközben én már a sporttáskámat rántom elő szekrényem mélyéről.
-Úgy értem.-bólintok, majd pár pólót hajítok táskámba.
-Harry... én nem mehetek! Te is tudod nagyon jól, hogy csak erre a hétre kaptam szabadságot és holnap után már mennem is kell dolgozni!-ül le táskám mellé és az általam bedobált cuccokat próbálja eligazgatni.
-Nem jössz?-kérdezem rá meredve, mire felnéz és megingatja fejét.
-Nem mehetek Harry.-beletörődve bólintok, de érzem nehéz lesz tőle újra elbúcsúzni.
-Legalább kikísérsz a reptérre?-kérdezem még pár apróságot dobálgatva ruháim közé.
-Persze.-áll fel, miután behúzta táskám cipzárját. Közelebb lépek hozzá és magamhoz húzom, mélyen beszívom illatát, mire felkuncog.-Nyugi Harry, nem egy életre hagysz itt!-elmosolyodok. Imádom, hogy mindig ilyen pozitív tud lenni.

.~*Lex szemszöge*~.

Harry kezét szorongatva lépek ki a taxiból. Biztatóan rámosolygok, mire ő is megajándékoz egy cuki gödröcskés mosollyal.
Egy pillanatra ellép tőlem, hogy megkérdezze az ott dolgozó személyzettől, hogy hol található a magángépük, amivel majd elszáll Amerikába. Addig a nagy helyiséget veszem szemügyre. Lehet, hogy fura, de még nem jártam itt és, hogy nem repültem. Ha mégiscsak elutaztam valahová, az sem volt messze egy két várossal. Szemlélődésem sem tart sokáig, mivel Harry elég gyorsan megjárja útját és visszatér hozzám.
Megfogja kezem, majd a géphez megyünk. A fiúk és Eleanor már messziről üdvözölnek minket, de nem jönnek ide hozzánk.
*10 perccel később*
Paul -megszakítva beszélgetésünk- tudtunkra adja, hogy 2 perc múlva a fiúknak fel kell szállniuk. Pár rajongó lézeng csak körülöttünk, de ők sem zavarják meg a fiúkat, csupán csak pár fotót készítenek róluk messziről.
-Hé, Harry, gyere!-szól felénk Zayn, a gépre vezető lépcsőről.
-Máris megyek.-kiáltja vissza Harry, még mindig a kezemet szorongatva. Malik bólint, majd sietve tovább halad.
-Mennem kell.-közli, majd ellép tőlem. Elindul a gép felé, de pár lépés után megdermed és két lépéssel újra előttem terem.
Jelentőségteljesen lepillant rám, majd alsó ajkába harap és egy hirtelen mozdulat kíséretében egy puszit nyom ajkaimra.-Szeretlek.-suttogja, majd a gépre rohan, ami csak rá vár.
Pár percig dermedten állok és értetlenül újra és újra lejátszom az előbb lejátszódó eseményeket.
A repülőgép pedig ez idő alatt elhagyja Angliát...

*Harry*