Helló! ♥
8. Fejezet! Juhúúú! ♥
Rövidke rész lett, sorry. :( ♥
Remélem mindenkinek tetszeni fog, jó olvasást! ♥
Ui.: Örülnék pár: komment/tetszik(nem tetszik)/feliratkozás-nak! ♥ Please!
Uui.: Ha valakit ismertek, aki szereti a 1D-t és szeret fanfiction-ökek olvasni, akkor mutassátok meg ezt a történetet, hátha megtetszik másnak is! ♥
Thanks ♥
Felszeretnék állni, de egy; a derekamat átölelő kar ebben megakadályoz. A nagy, terjedelmes tenyeret vizsgálom, amikor szembe jut az esti horror végeredménye. Arcomat párnámba temetem a szégyen miatt, hogy egy kitalált film miatt a fantáziám is eldurvul.
A hasamon fekvő kéz megmozdul, mire én egy hirtelen mozdulattal a másik irányba fordulok.
Megmosolygom, ahogy a mellettem fekvő személy göndör tincsei az arcába hullanak; párat hátrasimítok, mire a selymes hajú fiú hümmög párat és kinyitja szemeit. Komoly tekintettel egymás szemébe meredünk.
-Valami baj van?-húzza fel egyik szemöldökét álmosan.
-Nincsen.-rázom meg fejem.-Honnan veszed ezt?
-Csak, mert már egy ideje fészkelődsz mellettem és gondoltam valami gond van és azért. Biztos nincs semmi?-simítja végig oldalam.
-Csak a... kezed.-bököm ki zavartan az ajtóra nézve. Bejelentésemet egy rekedtes, mély nevetés fogadja.-Ez egyáltalán nem vicces!-nézek rá szigorúan.
-A régi Lex.-húzza el óvatosan karját.
-Én nem vagyok pontosan olyan, mint régen. Azért egy kicsit változtam.-húzom össze kihívóan szemeim.
-Ó, dehogy!-int le Harry.
-Oh, igen. Így állunk?-vágom be a durcát, majd lehúzva magamról a takarót, az ágyról lefordulva trappolok le az emeltről. Azonnal a konyhába megyek és a hűtőbe nézve megállapítom, hogy szendvicset fogok reggelizni. Az alapanyagokat a pultra pakolom és neki kezdek az elkészítéséhez.
-Nekem is csinálsz?-hallom meg újra a rekedtes hangot, de immár a hátam mögül. Ijedten fordulok hátra és nézek fel Harry-re.
-Ezt nem lehetett volna kevésbé ijesztően?-emelem fel hangom.-Amúgy is, hogy jutottál le úgy, hogy nem hallottam semmit?-nézek rá kérdőn, miközben gyorsan verő szívemet próbálom nyugtatgatni.
-Megijedtél?-kérdezi nevetve, mintha nem lenne eléggé nyilvánvaló a rémületem.
-Nem Harry. Csak úgy csináltam, mint aki mindjárt szívinfarktust kap.-válaszolom szarkasztikusan.
-Hát jó.-vonja meg vállát, majd leül az egyik bárszékre.-Akkor nekem is csinálsz?-mutat a szendvics kezdeményekre.
-Persze.-forgatom meg szemeim, majd visszafordulok a szendvicsekhez és folytatom őket.
-Amúgy sajnálom a tegnapit.-szólal meg egy kis idő múlva.
-Mire gondolsz?-vonom össze szemöldököm, bár tudom, hogy ezt ő úgysem látja.
-A horrorfilmre.-tájékoztat.
-Öhm... jó.-bólintok.-Amúgy ma lesz valami programod?-kérdezem érdeklődve, oda nyújtva neki a tányért.
-Köszi.-néz rám hálásan, amikor elveszi az ételt.-11-kor lesz egy interjúnk és azután szabad vagyok.-harap bele ennivalójába.
-Az jó.-mosolygok rá és ülök le vele szemben.
10-ig beszélgetünk, majd mindkettőnk felmegy átöltözni. Én, mivel előbb végzek, lemegyek a nappaliba és bekapcsolom a tévét. Éppen valami érdekes műtétet közvetít az egyik csatorna, amikor hátulról kapok egy puszit.
Aranyos gesztus, de nem éppen akkor, amikor előre dűlve éljenzek, hogy a műtét sikeres legyen, mert az lesz a vége, hogy leesek a kanapéról; most sincs másképp.
-Jól vagy?-ugrik oda hozzám Harry.
-Persze.-ülök fel mosolyogva, bár egy kicsit megrémít a tudat, hogy majdnem az üvegasztalt fejeltem le.-Szerintem az ijesztgetéssel egy életre felhagyhatnál.
-Még meggondolom.-kacsint rám kuncogva.-Na, de nekem most mennem kell.-mondja miután felsegít engem.-Légy jó!-hajol oda hozzám és nyom homlokomra egy puszit.
-Az leszek.-kiáltom utána, amikor már az ajtónál van; ő hátrafordul és rám mosolyog, majd kilép a bejáraton.
*Harry reggel*
*Lex*
Nagyon jó lett!
VálaszTörlésVárom a következőt!:) xx